Sportblog a foci és a Forma1 kedvelőinek

Liverpool iksz az Etihad-ban

Mindkét csapat kihagyta a kihagyhatatlant

2017. március 19. - Frisco27

A hétközi kupakudarc után a bajnokságban próbált meg vigasztalódni a Manchester City, amiben a sorsolás nemigazán volt segítségére, mivel azonnal a Liverpool-t kellett vendégül látni. Azt a Liverpool-t, aki ebben a szezonban a topcsapatok ellen még veretlen, sőt az őszi meccsen hazai pályán Georginio Wijnaldum 8. percben szerzett  góljával legyőzte a kékeket. Egyik gárda edzője sincs karrierje csúcsán, a Pool talán annyival jobban áll, hogy az elmúlt 2 meccsét megnyerte. Ha ezt a meccset is behúzza, akkor megelőzheti  vendéglátóját. A legnagyobb hiányzó a meccsen egyértelműen Henderson, bár Guardiola-nak is nagy szüksége lenne a sérülése előtt kiváló formában játszó Gabriel Jesus-ra.

manpool3.jpg

Kép forrása: skysports.com

A City kezdő 11-ben nem sokban tért el a hétközitől, elszántságban viszont annál inkább, érezhető volt, hogy komolyan vették edzőjük kritikus szavait. Az első nagy és azonnal kétes szituációra a 15. perc környékéig kellett várni. Agüero tűnt el védője kezei között, a bíró sípja néma maradt. Érdekes eset volt, ami kissé arra enged következtetni, hogy mindent a videóbíró sem oldana meg.  Nem igazán értem, miért engedik ennyire átkarolni egymást a játékosoknak, ezt simán rendszerint szabálytalannak kellene ítélni és nem is lenne kérdés. Ebben a szituációban úgy tűnt, csak Agüero mellkasa előtt van egy kéz, de komoly visszahúzást, feltartást nem véltem felfedezni. Persze láttunk már kevesebbért is büntetőt, ezen felül szerintem Agüero is nagyon el akart esni.

Ami ennél egyértelműbb volt, az Mané és Otamendi esete 8 perccel később. Miután állva hagyta sprintben a spanyolt a röhejes hajviseletű támadó, rávezette Caballero Vilmosra, de a lövés pillanatában visszaérő védője belépett elé-mellé, így  Mané a labda helyett Otamendi lábába rúgott. Ez nálam egyértelmű 11-es: úgy akadályozta meg Mané-t a lövésben, hogy közben nem érte el a labdát. Nem bántva a Spíler TV kommentátorát, de szabálytalanságok megítélése alapján egészen más meccset néztünk, persze lehet, hogy én tévedek, de ez attól még igaz. Viszonylag eseménydúsan sok helyzet és helyzetecske közepette a 38. percben szintén büntetőgyanús körülmények között Fernandinho kihagyta a találkozó eddigi legnagyobb helyzetét. Erre azonnal kontrázott rá a Pool 2 kiváló tekeréssel, Vili bácsi mindkétszer védett.

manpool2.jpg

Kép forrása: skysports.com

A félidő 0-0-val zárult, a játék ritmusához képest csalódás a gól nélküli állás, egy spanyol bajnokin ennyi helyzetből vagy 6 gól született volna. Az első játékrészben mindkét csapat a bal szélen volt aktívabb, védekezésben a Mersey-partiak 1 fokkal stabilabbnak tűntek, a City játékosok kimagyarázhatatlan hibákat vétettek és cseleket nyeltek be saját 16-osukon belül, simán vezethetne a Pool, de döntetlen is teljesen reális. (A szünetben szénné röhögtem magam Mourinho csillagos-sörös-üvöltözős reklámján :D )

A második játékrészben ahogy várható volt, nem maradt 11-es nélkül a meccs: Clichy elcsúszván lemaradt Firmino-ról, úgyhogy gyorsan oldalbarúgva őt, próbálta menteni a menthetetlent. Michael Oliver befújta, Milner pedig nem lacafacázott 1:0. Az ezt követő 20 percben a Pool okosan menedzselte a játékot: ahogyan várható volt a City átállt rohamba, de a bekapott gól miatt érezhetően meddő fölénybe kerültek, ami melegágyává vált a jóval élesebb liverpooli kontráknak. Amikor Klopp fiai tudták, hogy nem tudják gyorsan felvinni a labdát, akkor annak tartására törekedtek. A valószínűleg mindent eldöntő gólt azonban nem tudták berámolni, ami meg is bosszulta magát: a második értelmes támadásából kiegyenlített a City Agüero révén. 9 perccel később kis híján a vezetés is meglett egy nagyon technikás támadás végén, de mindenki, aki kapura akarta tenni, össze-vissza törte a labdát, végül  De Bruyne megrúgta a szezonbéli 7. kapufáját.

manpool4.jpg

Kép forrása: skysports.com

manpool1.jpg

Kép forrása: skysports.com

 

A 80.percben egy végletekig kijátszott szituáció végén Lallana úgy gondolta, megfejeli Fernandinho-t kihagyott helyzetek terén: ha nem lehetséges, hogy a lába képes átmenni a szilárd anyagon, akkor azt hiszem brutálisan nagy luftot rúgott. Ami tetézi az egészet, hogy senki sem zavarta, még csak ki sem kellett csavarodni a mozdulathoz. Normál esetben hamarabb kap royal-flush-t, minthogy még egyszer ilyen lyukat lőjön.

Az utolsó percekben még Agüero az égbe tudott lőni egy ígéretes beadást, de az eredmény már nem változott, maradt a pontosztozkodás a United és a Tottenham drukkerek legnagyobb örömére. Személy szerint a Pool produkcióját meggyőzőbbnek találtam, de mindent összevetve igazságos eredmény született,amivel talán a vörösök lehetnek elégedettebbek. A szó a stúdióé… bárhol is legyen az. :D

HA tetszett a cikk, like-old a Facebook-oldalamat! Köszi

A foci, amit öröm nézni

Sokat tűnődtem korábban azon, hogy milyen is az ideális foci. Milyen az a játékstílus, ami egyszerre szép, eredményes, és minden csapat szurkolóját megérinti? Külön-külön sok példát láthattunk az évek alatt.

A galaktikus Real Madrid a Raúl-Beckham-Figo-Zidane-Ronaldo fémjelezte támadógépezettel alkalmananként olyan szépen játszotta a focit, olyan megoldásokkal kápráztatott el, amit nehéz volt elfeledni. De mint az már azóta történelem, a királyiak játéka nem hozta a legfontosabbat, a sikert. Számomra közelebb állt az ideálhoz az Ancelotti féle AC Milan, ami valamelyest ötvözte a szépséget és az eredményességet, de a legtöbbször valahogy nem váltotta ki az emberből azt, amitől igazán történelminek lehetne nevezni. A legközelebb talán a Guardiola Barcelona állt közel ehhez az ideálhoz. De:

Amint lecsengett a tiki-taka iránti szurkolói igény (és nem tartott sokáig), nagyrészt már csak a Barca szurkerekből és a Messi-fanokból állt a rajongói bázisa a stílusnak. Tény, ez nem kevés ember, de javarészét ennek is inkább a messianisták tették ki. A katalánok stílusa vagy szívdöglesztően szép vagy baromi unalmas volt, néha talán egyszerre mindkettő, de vitathatatlanul eredményes.

Sok helyről vártam az ideális focit - ha egyszer sikeres lett volna, akkor talán az Arsenal-tól - de őszintén és férfiasan bevallom, nem a Monacotól. Amit az elmúlt hetekben-hónapokban láttam a francia trónkövetelő meccseiből, az valósággal lenyűgözött. Nem az számított, hogy ki az ellenfél, még az sem, hogy ki hiányzik a csapatból. Ezek a fiúk olyan stílust mutattak be, különösen a City elleni párharcban, amire nem sok csapat lenne képes most Európában, de megkockáztatom, szerintem senki.

Az utóbbi években elterjedt (nyilván korábban is fontos volt, de mostanában érzem a meccseken) "ne veszítsük el a labdát" mozgalom időnként oly mértékben öli meg a szép megoldások lehetőségét, hogy az néha már fáj. Megfigyelhető, hogy ha hátul 4 védő közé beékelődik egy csatár, akkor a leggyakoribb megoldás az, ha szépen körbepasszolják. Így a legbiztosabb, ha kell a kapust is beveszik a körbe. Emlékeim szerint ezt gyerekkoromban egy átíveléssel megoldották, vagy közel ütközésig menve keresték a felfelé passzsávokat.Ma már nem. "Mindegy haladunk-e, csak ne veszítsük el a labdát!" Erre jön egy Monaco, és mintha Fifával játszanánk, olyan nézni őket. Amit bevízionálok passz-sávot meccs közben, ezek a srácok pontosan úgy pakolgatják föl a labdát. Mindezt egy City ellen teszik, úgy, hogy ettől még ők sem attak el több labdát az ellenfélnél. Ha nagyon kell ment egy hátrapassz, de mire végigfutna az agyamon egy "na már megint" a védő, aki kapja a labdát, mintha felülnézetből látná a meccset, adja előbbre a középplyára. Mégcsak kontrajátéknak sem nevezhető, mert nem 2-3 érintésből ér fel a játékszer, mégis gyors, dinamikus és piszkosul kreatív.

Leonardo Jardim elhitette fiaival, hogy lehet ezt vagányan is. Merész, de biztonságos és pontos passzok, kreatív bekapcsolódás a védők részéről is a támadásokba, lehellet-könnyű labdakihozatalok és mindezt olyan nevekkel, akiket személy szerint nem nagyon ismertem Monaco-s időszakuk előtt, elvétve párat csak. Mindemellett pedig szemtelenül fiatalok. Azt gondoltam, hogy Falcao hiánya meg fog érződni a támadójátékon, és talán az önbizalmon is, de mintha sosem lett volna Falcao. Mendy játéka konkrétan lenyűgözött, pedig nem emelkedett ki a többiektől klasszisokkal. Ennyire jó ez a Monaco. Tény, Guardiola fiai nem hozták életük formáját, de ez nem von el semmit a felsorakoztatott érdemekből.

Hogy esélyes lehet-e ilyen játékkal a Monaco a BL-re azt azért nem merném megtippelni, de ha csak 90%-ban hozzák ezt a szintet, akkor bárkinek ellenfél lehetnek a szezonban. A jövő év az más tészta. Nem tudom, meddig ér a nadrágzseb a hercegségben, de hogy ezt a csapatot legalább megpróbálják edzőstől darabokra igazolni a nagycsapatok az hótziher. (Nem akarok tippeket adni, de a Barca konkrétan új középpályát építhetne a piros-fehérekből.) Ha meg akarja tartani játékosait a csapat, akkor egy esetleges BL-siker elég vaskos érv lehet néhány új szerződés mellett. Aztán persze lehet, hogy pont ez okozná a széthullásukat, kár is ezen rágódni.

Mindent összevetve zárszóként: ha szeretnék valamilyen stílust gyakrabban viszont látni a pályákon, és nevezhetek egy játékot tökéletes futballnak, akkor ez az. Köszönöm Jardim mester, köszönöm Monaco. Remélem, még sokáig láthatom!

HA tetszett a cikk, akkor like-old a frissen alakult Facebook-oldalunkat!