2017. már 18.

A foci, amit öröm nézni

írta: Frisco27
A foci, amit öröm nézni

Sokat tűnődtem korábban azon, hogy milyen is az ideális foci. Milyen az a játékstílus, ami egyszerre szép, eredményes, és minden csapat szurkolóját megérinti? Külön-külön sok példát láthattunk az évek alatt.

A galaktikus Real Madrid a Raúl-Beckham-Figo-Zidane-Ronaldo fémjelezte támadógépezettel alkalmananként olyan szépen játszotta a focit, olyan megoldásokkal kápráztatott el, amit nehéz volt elfeledni. De mint az már azóta történelem, a királyiak játéka nem hozta a legfontosabbat, a sikert. Számomra közelebb állt az ideálhoz az Ancelotti féle AC Milan, ami valamelyest ötvözte a szépséget és az eredményességet, de a legtöbbször valahogy nem váltotta ki az emberből azt, amitől igazán történelminek lehetne nevezni. A legközelebb talán a Guardiola Barcelona állt közel ehhez az ideálhoz. De:

Amint lecsengett a tiki-taka iránti szurkolói igény (és nem tartott sokáig), nagyrészt már csak a Barca szurkerekből és a Messi-fanokból állt a rajongói bázisa a stílusnak. Tény, ez nem kevés ember, de javarészét ennek is inkább a messianisták tették ki. A katalánok stílusa vagy szívdöglesztően szép vagy baromi unalmas volt, néha talán egyszerre mindkettő, de vitathatatlanul eredményes.

Sok helyről vártam az ideális focit - ha egyszer sikeres lett volna, akkor talán az Arsenal-tól - de őszintén és férfiasan bevallom, nem a Monacotól. Amit az elmúlt hetekben-hónapokban láttam a francia trónkövetelő meccseiből, az valósággal lenyűgözött. Nem az számított, hogy ki az ellenfél, még az sem, hogy ki hiányzik a csapatból. Ezek a fiúk olyan stílust mutattak be, különösen a City elleni párharcban, amire nem sok csapat lenne képes most Európában, de megkockáztatom, szerintem senki.

Az utóbbi években elterjedt (nyilván korábban is fontos volt, de mostanában érzem a meccseken) "ne veszítsük el a labdát" mozgalom időnként oly mértékben öli meg a szép megoldások lehetőségét, hogy az néha már fáj. Megfigyelhető, hogy ha hátul 4 védő közé beékelődik egy csatár, akkor a leggyakoribb megoldás az, ha szépen körbepasszolják. Így a legbiztosabb, ha kell a kapust is beveszik a körbe. Emlékeim szerint ezt gyerekkoromban egy átíveléssel megoldották, vagy közel ütközésig menve keresték a felfelé passzsávokat.Ma már nem. "Mindegy haladunk-e, csak ne veszítsük el a labdát!" Erre jön egy Monaco, és mintha Fifával játszanánk, olyan nézni őket. Amit bevízionálok passz-sávot meccs közben, ezek a srácok pontosan úgy pakolgatják föl a labdát. Mindezt egy City ellen teszik, úgy, hogy ettől még ők sem attak el több labdát az ellenfélnél. Ha nagyon kell ment egy hátrapassz, de mire végigfutna az agyamon egy "na már megint" a védő, aki kapja a labdát, mintha felülnézetből látná a meccset, adja előbbre a középplyára. Mégcsak kontrajátéknak sem nevezhető, mert nem 2-3 érintésből ér fel a játékszer, mégis gyors, dinamikus és piszkosul kreatív.

Leonardo Jardim elhitette fiaival, hogy lehet ezt vagányan is. Merész, de biztonságos és pontos passzok, kreatív bekapcsolódás a védők részéről is a támadásokba, lehellet-könnyű labdakihozatalok és mindezt olyan nevekkel, akiket személy szerint nem nagyon ismertem Monaco-s időszakuk előtt, elvétve párat csak. Mindemellett pedig szemtelenül fiatalok. Azt gondoltam, hogy Falcao hiánya meg fog érződni a támadójátékon, és talán az önbizalmon is, de mintha sosem lett volna Falcao. Mendy játéka konkrétan lenyűgözött, pedig nem emelkedett ki a többiektől klasszisokkal. Ennyire jó ez a Monaco. Tény, Guardiola fiai nem hozták életük formáját, de ez nem von el semmit a felsorakoztatott érdemekből.

Hogy esélyes lehet-e ilyen játékkal a Monaco a BL-re azt azért nem merném megtippelni, de ha csak 90%-ban hozzák ezt a szintet, akkor bárkinek ellenfél lehetnek a szezonban. A jövő év az más tészta. Nem tudom, meddig ér a nadrágzseb a hercegségben, de hogy ezt a csapatot legalább megpróbálják edzőstől darabokra igazolni a nagycsapatok az hótziher. (Nem akarok tippeket adni, de a Barca konkrétan új középpályát építhetne a piros-fehérekből.) Ha meg akarja tartani játékosait a csapat, akkor egy esetleges BL-siker elég vaskos érv lehet néhány új szerződés mellett. Aztán persze lehet, hogy pont ez okozná a széthullásukat, kár is ezen rágódni.

Mindent összevetve zárszóként: ha szeretnék valamilyen stílust gyakrabban viszont látni a pályákon, és nevezhetek egy játékot tökéletes futballnak, akkor ez az. Köszönöm Jardim mester, köszönöm Monaco. Remélem, még sokáig láthatom!

HA tetszett a cikk, akkor like-old a frissen alakult Facebook-oldalunkat!

Szólj hozzá